Koronavírus: csökkent a károsanyag-kibocsátás, de nincs okunk örömre

A világ nagy része az egészségét félti a koronavírus terjedésétől – nem is alaptalanul –, de érdemes megvizsgálni a járvány gazdaságra és klímára gyakorolt hatását is. Sajnos eljutott az emberiség arra a szintre, hogy az előbb említett két tényező már ok-okozati összefüggésben áll egymással, köszönhetően az ember természetromboló tevékenységeinek.

A klímaváltozás elsőszámú felelőseként a túlzott szén-dioxid-kibocsátást tartják számon, hiszen gyáraink kéményéből és autóink kipufogócsövéből rengeteg CO₂ kerül a levegőbe. A járvány terjedésével azonban drasztikusan csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, első sorban azért, mert rengeteg kínai gyár állt le a vírus miatt, ráadásul Kína, valamint a környező országok lakosságának egy része kényszerű vagy önkéntes „karanténba” került, így jóval kevesebben használják autóikat, valamint a tömegközlekedési eszközöket is.

Mindemellett Kína légszennyezettsége akkora méreteket öltött manapság, hogy a térségben átmenetileg érzékelhető CO₂-kibocsátás csökkenését globális szinten is érezni lehet.  Ez nem véletlen, hiszen a kínai gazdaság károsanyag-kibocsátása magasabb, mint az USA-é és az EU-é együttvéve. Ez az érték a bolygó globális kibocsátásának 27%-át teszi ki. Az elsősorban a kínai szén- és olajfogyasztás mérséklődésével összefüggő jelenség a globális CO₂-emissziót 6%-kal vetette vissza az elmúlt kéthetes periódusban.

Íme, a 6 legnagyobb kínai villamosenergia-termelő vállalat napi szénfogyasztásának alakulása:

A CO₂ mellett az ipari tevékenységből és a légi közlekedésből származó, az emberi egészségre szintén káros hatást gyakorló nitrogén-dioxid átlagos légköri koncentrációja is jelentősen csökkent a kínai Holdújévet követő időszakban, köszönhetően egyes légterek lezárásának, egyúttal a repülő forgalom csökkenésének.

Az átmeneti hatások tehát bizonyos szempontból lehetnek kimondottan pozitívak is, ám félő, hogy a járvány lecsengését követően kamatostól bepótolja majd az emberiség az elmaradt számokat. Így történt ez a legutóbbi gazdasági válság után is, amikor a kieső ipari termelést erőltetett tempóban kellett behozni.

Ezek az adatok kiválóan láthatók a NASA alábbi, főként Kína sűrűn lakott régióinak légyszennyezettségét megjelenítő felvételein:

Fontos továbbá megjegyezni, hogy kár örülni a februári emissziós eredményeknek, ugyanis ezek a számok csupán a teljes évi kínai termelés 1%-át teszik ki.

Annyi biztos, hogy ha Kínához hasonlóan a világ más területein is hasonló méreteket ölt a járvány, az jelentősen visszaveti a globális termelést, ezzel újabb gazdasági világválságot hozva (amit egyébként korábban már előre jeleztek). Ez az emissziós értékek csökkenését hozhatja magával, de sajnos csak rövid távon.

További érdekes téma, hogy a klíma fokozatos felmelegedésével nem csak a koronavírus, hanem további olyan, eddig nem ismert kórokozók is megjelenhetnek, melyek veszélyesek lehetnek az emberre. Az elmúlt évtizedekben többször is volt erre példa, hiszen 2003-ban, szintén Kínában a SARS, majd a MERS, a madárinfluenza és a sertésinfluenza is felütötte fejét, de olyan betegségek is megjelenhetnek a mérsékelt-övezetben (de bátran írhatjuk, hogy Európában), melyekről korábban úgy tudtuk, hogy csak Afrikában vagy más kontinensen szedik áldozataikat. Ilyen a malária vagy a nyugat-nílusi láz is, melyeket leggyakrabban vérszívók terjesztenek.

Az egész helyzetre nem lehet másként tekinteni, mint egy evolúciós harcra az emberiség és a vírusok/kórokozók között, hiszen a vírus előtt további kapuk nyílnak meg azzal, hogy állatról emberre – és fordítva – is képesek fertőzni. Mi emberek csak úgy tudunk védekezni ellenük, ha időben reagálunk rájuk, és minél előbb oltóanyagot fejlesztünk ki a védekezésre. Persze megjósolhatatlan, hogy mikor üti fel a fejét hasonló, nagy kockázatokat rejtő kórokozó, de a koronavírusról sem tudtunk az első megbetegedések előtt, ráadásul nehezebb helyzetben vannak az egészségügyi szakemberek, mivel az esetek 75%-ban a fertőzés tünetmentes, ugyanakkor a vírust így is továbbadhatja, aki elkapta.

 

A járvány megállítására így nincs más módszer, mint (akármilyen rettentően is hangzik) a karantén. Ez a leginkább bevált járványmegelőzési módszer, hiszen fontos, hogy az, aki terjeszteni tudja a vírust, ne kerüljön testi kontaktusba más, egészséges személyekkel. Mindez kicsit olyan, mint amikor kényszerpihenőre küldik az embert, aminek természetesen meg van a maga jó és rossz oldala is.

De pánikra semmi ok, az alapos, gyakori kézmosás jelentősen csökkenti a fertőzés kockázatát, és érdemes kerülni a testi kontaktust (kézfogás, puszival köszönés, stb.) másokkal. Ezen kívül ajánlott kerülni a tömegrendezvényeket, valamint olyan helyeket, ahol sokan fordulnak meg. És végezetül még egyszer csak ismételni tudjuk: kézmosás, kézmosás, kézmosás…!

 

Kiemelt kép: pixabay.com