A hazánkban immáron 10 éve tevékenykedő Európai Innovációs és Technológiai Intézet magyarországi képviselőjével beszélgettünk a klímaváltozásról, a klímaválság kezeléséről, valamint azokról a célokról és megvalósításukról, melyek határideje vészesen közeleg. Mivel és hogyan tehetünk azért, hogy élőhelyünk továbbra is hosszútávon fennmaradjon? Mit tehet ezekért a célokért a hétköznapok embere? Nagyinterjú Dr. Virág Annamáriával, az EIT-Climate-KIC magyar képviseletének vezetőjével.

  • Hogyan tudná összefoglalni az EIT-Climate-KIC elmúlt 10 évét Magyarországon? Hogyan és milyen apropóból hozták létre a magyarországi központot?

Az elmúlt 10 évben az EIT Climate-KIC egy hazai innovációs ökoszisztéma kiépítésén dolgozott. Igyekezett olyan szervezeteket bevonni, megszólítani, akiket, vagy célcsoportjaikat érinti a klímainnováció. Ezek a szervezetek zászlajukra tűzték, hogy a klímaváltozás hatásait érintő területeket, kihívásokat az innováció eszközével igyekeznek megoldani. Az ehhez kapcsolódó oktatási, kapacitásbővítési tevékenységek folytatása is fontos célkitűzés volt, ezeken keresztül a hazai diákokat, szervezeteket egy nemzetközi, (európai) közösségbe is sikerült „becsatornázni”. A kapcsolatrendszer, a „network” az EIT Climate-KIC szempontjából (is) nagyon fontos, hiszen ez egy olyan kezdeményezés, amely felismeri a közösségben rejlő erőt, illetve azt, hogy semmilyen szervezet nem képes egyedül olyan célokat elérni, amelyek a klímaváltozás szempontjából elégségesek vagy akár csak megközelítik a szükséges hatást.

Ez csak összefogással működhet.

  • Milyen célokat, tevékenységeket támogatnak elsősorban? Mivel lehet méltó valaki támogatás elnyerésére?

Mindenekelőtt oktatási, vállalkozásfejlesztési és innovációs programokat támogatunk. Az oktatási programok fő célcsoportja az egyetemisták és azon túl a frissen diplomázott fiatal szakemberek, a bekerülés feltételei általában a téma (klímaváltozás) és a változtatás iránti elkötelezettség. A vállalkozásfejlesztési tevékenységek (accelerator) olyan üzleti ötleteket keresnek, karolnak fel és fejlesztenek tovább, amelyek a fenntarthatóbb termelést, életvitelt, vagy egy karbonsemleges szolgáltatást tesznek lehetővé. A programban a részvétel feltétele minden esetben az, hogy innovatív, a klímaváltozás szempontjából pozitív hatású legyen az üzleti ötlet. Az innovációs projektek esetében négy fő tématerületre irányulhatnak a fejlesztések: fenntartható város és infrastruktúra, fenntartható termelési folyamatok, fenntartható pénzügyi támogató eszközök, fenntartható környezet és mezőgazdaság. Ezeket a programokat az EIT Climate-KIC partnerek általában konzorciumi formában, sokszor nemzetközi együttműködéssel valósították meg.

  • Hogyan ítélik meg a hazai környezetvédelmet és klímainnovációt?

A fő meglátásunk az, hogy a környezet- és klímavédelemre irányuló innovációs programok esetében a rendszerszintű megoldások vihetik előre az embert. Ebbe nem csak a technológiai innováció tartozik bele, hanem annak a társadalomra vetített következménye, beleértve a szociális hatásokat és változásait is. Úgy gondoljuk, hogy ezen a területen sokat tudunk segíteni az hazai klímavédelemnek az ilyen innovációk iránt elkötelezett magyar emberekkel, pont e célból hoztuk létre a “Deep Demonstration” programokat, amelyek a teljes rendszerek reformjára vállalkoznak.

  • Ön szerint mit tehetnénk még itthon a környezetvédelemért?

Amit csak lehet! És minél többen vállalnak szerepet ebben és tudatosul bennük, hogy ez minden egyes emberen múlik, annál hamarabb lesznek kézzelfogható eredmények és érzékelhető változás. Mi az összefogás és az együttműködés erejében hiszünk.

Fontos, hogy a gazdaság és a társadalom minden szintjén megtörténjenek a változások, mindenki cselekedjen a maga módján. A kormányzati szervek és önkormányzatok szerepe nagyon fontos, mert a legnagyobb gazdasági folyamatokat indíthatják be vagy korlátozhatják.

Ha ott van egy jó szemlélet, egy rendszerszintű gondolkodás, amely figyelembe veszi a hosszútávú következményeket, hatásokat, akkor az a megfelelő irányban indítja el ezt a fajta átalakulást. Az innovációnak van egy ún. „triple helix” modellje, ami arra mutat rá, hogy a vállalatok innovációs tevékenységét segíti, ha erősebbek a kapcsolataik a kutató- felsőoktatási-, és akadémiai intézményekkel, és ebben a kormányoknak is fontos szerepük van. Az elmúlt 10 évben a Climate-KIC a „triple helix” majd a „quadruple helix” modell elterjesztésén dolgozott, amely a közösségek szerepének az elismerését és beemelését jelenti az innovációs térbe.

  • Hogyan látja, mennyire reális az a cél, hogy az Európa Unió és országai 2050-re karbonsemleges közösség lesz? Hol tart most Európa e cél elérésében?

Ez egy nagyon ambíciózus célkitűzés, és már vannak sikertörténeteink, egyelőre csak a nyugat-európai országokban, ahol az innováció nagyobb támogatást élvez. Svájc és Svédország világviszonylatban is élen járnak az innováció támogatásában, ráadásul a környezeti kultúra, a környezetvédelem és a klímaváltozással kapcsolatos ismeretek és témák is nagyobb érdeklődésre tartanak számot. A kelet-európai országok innovációs potenciálja alacsony, a hosszútávú gondolkodás és a klímahatások figyelembevétele még nem elég elterjedt. Ennek a nagy különbségnek a lefaragásán is dolgoznunk kell. Ha Európa megteszi a kellő erőfeszítéseket, akkor elérhető lesz a karbonsemlegesség, ehhez viszont mindenkinek változnia kell. (Ehhez talán a jelenlegi világjárványból is tanulhatunk).

  • Ön szerint melyik az az iparág az Unióban, melynek a legtöbb erőfeszítést kell tennie a klímacélokért?

Az energiatermelés.

  • És meg is teszik a szükséges az erőfeszítéseket?

Ha felszámolják, átalakítják a gazdasági érdekeket (az átállás már megkezdődött) akkor lesz erre lehetőség.

  • Mit gondol, a társadalom hogyan viszonyul a klímakérdéshez?

Egyelőre elég alacsony a klímatudatosság, nagyon sok téveszme van a köztudatban és nagyon kevés az ilyen irányú kommunikáció, megbízható információ. A tévhitek hosszú évekre megmaradnak a fejekben, és nincs elég dinamizmus, erő ahhoz, hogy ezeknek a „cseréje” legalább olyan hatékonyan és gyorsan megtörténjen.

  • Mivel segíthetik a cél elérését a hétköznapokban a hétköznapi emberek? Mire érdemes odafigyelni? Mit érdemes kerülni?

A fenntartható élet egyszerűen megvalósítható, a kevesebb több elvét követve. Minél kevesebbet fogyasztunk (legyen az bármi) annál fenntarthatóbban tudunk élni. Nem nélkülözésről van szó, hanem arról, hogy felismerjük, mi a valóban szükséges, és mi az, ami már felesleges. A tudás és a közösség legyen az az érték, amelyekre fókuszálunk. Apró lépésekkel lehet élvezetes, fenntartható szokásokat kialakítani. Mindenki a saját ízlésének, lehetőségeinek megfelelően kell, hogy változtasson az életmódján, és fontos, hogy ne lemondásként, hanem előrelépésként éljék meg a változtatásokat. Egyik hazai partnerünk épp egy olyan karboncsökkentési és semlegesítési programot dolgoz ki, amely vállalatoknak és magánszemélyeknek ebben fog segítséget nyújtani. Reméljük nagy sikerrel.

 

 

Felhasznált képek: pixabay.com